Ironman a tanárom

A TÁMOP 6.1.2. A-14/2 Egészségtudatos diákokért- a székesfehérvári Comeniusban! nyertes pályázatunk keretében az Egészségkommunikáció szakkör tagjai készítettek riportot iskolánk testnevelőivel. Ezúttal Kovács Szabolcsot kérdezték a sportról, egészségről:

Kedves Gyerekek, Tanáraink és Kedves Szülők!

 Az iskolai Egészségkommunikációs szakkör egyik feladata az volt, hogy fotókkal, tablókkal, plakátokkal dokumentálja pályázatunk megvalósulását és a többi szakkör működését. A másik feladat pedig az, hogy beszéljünk, írjunk az egészség fontosságáról. Ezért elhatároztuk, hogy megkérjük iskolánk testnevelő tanárait, hogy meséljenek sportolói pályafutásukról, és osszák meg tanácsaikat a rendszeres testmozgással és az egészséges életmóddal kapcsolatban. Orsi néni után ebben a riportunkban Kovács Szabolcs tanár urat, vagyis ahogy mindenki szólítja, Szabi bá’t kérdeztük.

K: Szabi bácsi hány éves korában kezdett sportolni?

V: Általános iskolában, 2. osztályos koromban írattak be szüleim Walter Block féle Wing Chun kung-fu edzésre, ez volt az első sport, amit űztem.

K: Milyen sportágakat űzött?

V: Az első sport, amit űztem, ugye a Wing Chun Kung-fu volt. Pár hónap után ikertestvéremmel átigazoltunk egy Aikido egyesületbe, ahol Steven Segalt istenítve évekig versengtünk egymással. Az Aikido után futballozni kezdtem, először a Gázszer játékosaként, majd az NB 3-as Velencei Futball Clubban. Itt elsőéves ifi játékosként sikerült bekerülnöm a felnőtt keretbe, amire nagyon büszke voltam.

Két év múlva a szezon utolsó meccsén térdsérülést szenvedtem, ami miatt abbahagytam a futballt. Felépülésem után kenuzni kezdtem a VVSI-ben. Kisebb nagyobb sikerek után az egyetemen kézilabdázás közben eltört a kulcscsontom, a felépülés közben pedig alaposan meghíztam, így a kenuzást is abba kellett hagynom. A kenuzás mellett nagy szenvedélyem volt a Zen Bu Kan Kempo, azon belül pedig a grappling volt a kedvencem, de a kulcscsontom miatt ezt is fel kellett függesztenem egy időre. Ezután kezdtem triatlonozni, a triatlonon belül pedig a hosszabb, ironman távokon indulok szívesen. A triatlonozással párhuzamosan a hegyikerékpározás az egyik fő hobbim.

K: Szabi bá’ akkor a sérülések miatt lett kétszeres Ironman? J

V: Tulajdonképpen igen. (nevet) A triatlon sport nem számít sérülésveszélyes sportágaknak, bár komoly megterhelést ró a szervezetre – az izmokra, ízületekre és a keringési szervrendszerre is. Persze lelkileg és fejben is fel kell készülni egy ilyen komoly megmérettetésre, és az sem hátrány, ha a monotonitást jól bírja az ember. Ugyanakkor a sportsérülések utáni rehabilitáció úszással, kerékpározással, végül futással válik teljessé, így ahogy újra egészségessé válsz, úgy egyre többet és többet, gyorsabban és kevesebb energiafelhasználással tudsz végezni egy-egy edzés alkalmával. Mondhatjuk, hogy a triatlon nekem kezdetben egy „terápiás” sportág volt, ami végül szenvedéllyé vált.

K: Szabi Bá’ jó tanuló volt? Nem ment a sport a tanulás rovására?

V: 8. osztályos koromig kitűnő tanuló voltam, szakközépiskolában már nem voltak ilyen jók az eredményeim. Napi két edzésen vettem részt, és szívesebben sportoltam, mint tanultam. Bár azóta tudom, hogy ha nem is könnyű, a tanulást és a sportot bizony össze kell tudni egyeztetni, bármilyen tehetséges sportoló is az ember.

K: Melyek a sportban eddig elért legjobb eredményei?

V: Labdarúgásban kétszer voltam Fejér megyei bajnok, ezekben az években megyeválogatott voltam, az évzáró országos futball tornán pedig a csapat 3. helyezése mellé a legjobb mezőnyjátékos címet érdemeltem ki. Kajak-kenuban a kisebb versenyeken dobogós, az országos bajnokságokon rendre döntős voltam, de válogatott sajnos nem lettem. Triatlon sportágban a 2014-es hosszú távú országos bajnokságon korcsoportomban 13. helyezést értem el. Mountain bike sportágban pedig a cross-country hosszú távú országos amatőr bajnokságban 4. helyen végeztem az idén.

K: A tanítás és az edzősködés mellett hogyan jut ideje ennyi sportolásra?

V: Úgy gondolom, hogy az embernek arra van ideje, amire időt akar szakítani. Szeretek sportolni, és minden napomat úgy tervezem, hogy legyen benne valamilyen sporttevékenység, pl. kerékpárral jövök iskolába – ami Sukoró és Székesfehérvár között oda-vissza közel 50 km. Hogy mindennap sportoljunk felnőttként, munka mellett nem egyszerű dolog, de az egészség, és a jó közérzet mindennél fontosabb számomra.

K: Mekkora figyelmet fordít az egészséges táplálkozásra?

V: Alapvetően egészségesen táplálkozom, s mivel nagyon könnyen hízok, így rá is kényszerülök a változatos, tápláló ételek fogyasztására.

A sportolás önmagában nem elég. Kerülöm a gyorséttermeket, cukros üdítőitalokat nem fogyasztok, ellenben szeretem a gyümölcsöt, és a zöldségeket. Kiegyensúlyozott táplálkozás mellett is rákényszerülök időnként egy kis diétára, hiába sportolok napi rendszerességgel. 3-4 havonta szoktam beiktatni egy hónap diétázást. Ilyenkor minden cukrot, szénhidrátot kerülök, kevés zsíros ételt eszek, és igyekszem minél több magas fehérje tartalmú ételt enni. Joghurtokat, zabkását, halat, csirkemellet, és párolt, vagy nyers zöldségeket fogyasztok ezekben a hetekben.

Egy hónap bőven elég, hogy az addig felgyülemlett felesleget eltüntessem a hasamról, és a sok fehérje még nem terheli meg az emésztőrendszeremet.

Összességében elmondhatjuk, hogy sok energiát fordítok a helyes táplálkozásra, és igyekszem tanítványaim, diákjaim, és kollégáim körében is terjeszteni ezt az életstílust.

Készítette: Jenei Panna és Karé Gergő

Köszönjük szépen, Szabi bácsi!